Vannak olyan szőlőfajták, amik kevésbé ismertek, ám érdemes felfedezni őket, nekünk borászoknak, és a borkedvelőknek is. A zweigelt az egyik ilyen.

1. Eredetileg Rotburgernek nevezték el, ezt az 1922-ben, Ausztriában nemesített szőlőfajtát. A kékfrankos és a szent lőrinc keresztezésével hozták létre, méghozzá dr. Fritz Zweigelt. Igen, az ő vezetéknevére cserélték később a Rotburgert, az iránta való tiszteletből.

2. Nem csoda, hogy Ausztriában található belőle a legtöbb telepített szőlőterület, sőt a világ zweigeltjeinek a kétharmada itt található. A szomszédos országok, Csehország, Szlovénia és mi is ültettünk belőle. Nálunk a Soproni, Egri, Mátrai, Szekszárdi és Kunsági borvidékeken jelentősebb fajta.

3. Hogy miért szeretjük? Bőtermő, ami hoz egy szép élénk, de nem bántóan éles savszerkezetet, a tannin és alkoholtartalma alacsony, de maximum közepes. Már fiatalon is jól iható, így nem kell éveket érlelni a pincében, frissessége miatt akár nyári vörösborként is gondolhatunk rá.

 

4. Kékes-lilás színéről könnyen felismerhető a pohárban. Aromáiban fanyar piros bogyós gyümölcsöket mutat, málnát, cseresznyét, ribizlit, ha kap egy kevés hordós érlelést, akkor csokoládés, medvecukros fűszeresség egészítheti ki.

5. Rozé és vörös is készülhet belőle, mindkettőből fajtaborként és házasításként is. A régebben megszokott hosszabb hordós érlelést ma már felváltotta a tartály, és egy pár hónap, fél év használt nagyhordó, hogy ne nyomja el semmi az élénk gyümölcsösségét a fajtának. A hétköznapok szuper frissítő bora, de azért nem kell leírni, ha megfelelő terméskorlátozással, komoly ásványossággal bíró talajon terem, akkor igenis komplex és elegáns borok születnek belőle, amire a legjobb példa még mindig Ausztria.

6. Nem mondom, hogy könnyű, de meg lehet unni a kékfrankost és a kadarkát is, a zweigelt pedig jó alternatíva lehet a paradicsomos ételek, és a magyaros, fűszerpaprikás fogások mellé. Húsok terén a liba, kacsa, komolyabb tételeknél akár az őz is jó választás. A zöldségek közül pont a most szezonális gombához, céklához, padlizsánhoz, és gyökérzöldségekhez passzol, pláne ha összesütjük őket egy kis, na jó, sok feta sajttal.