Ha egészen őszinte vagyok, valahol hálátlan feladatnak érzem a borkészítést. Sokan annyira bele vagyunk bolondulva, hogy úgy érezzük, túl kell lépnünk önmagunkat, és meg kell alkotnunk a tökéletes bort.

Ilyenkor előfordul, hogy végül nem úgy sül el minden ahogy szerettük volna. Ezért az extrém beavatkozások helyett én inkább az egyensúly híve vagyok. Visszafogottabban tapogatom ki az új utakat, egymásra épülő kísérleteket végezve évjáratról évjáratra. Sokan gondolhatják azt, egyféleképpen lehet bort készíteni, pedig ugyanabból az alapanyagból is szinte végtelen különböző bor születhet meg, ha figyelembe vesszük annak a sok döntésnek a lehetséges kombinációit, amit egy borász a fürt tőkéről történő levágásától a palackba töltéséig meghoz.

A változásokra azért van szükség, hogy egyre jobb borokat készítsünk. És hogy milyen jó bor? Sok és szerteágazó visszajelzést kapunk a borainkat kóstoló borkedvelőktől és szakértőktől. És bár ezek sem rajzolnak ki egységes véleményt, emellett az is feladatunk, hogy önazonosak legyünk. Csak úgy tudjuk hitelesen végezni a munkánkat, ha olyan borokat készítünk, amelyek minket is tükröznek.

Innen indulva minden szürettel megpróbálunk tovább haladni az úton. Ezt pedig kisebb, kísérleti tételek formájában tudjuk megvalósítani. Azt gondoljuk ezek a kísérletek nemcsak számunkra, hanem a borkedvelőknek is érdekesek, ezért egészen kis palackszámban ugyan, de letöltjük őket.

A gamay noir rozénk sokak kedvence. A bor egy része tartályban, a másik hordóban érlelődik. Minden évben a házasítás előtt Vicián Károllyal, és a borászat többi kollégájával végig szoktuk kóstolni a hordókat. Ilyenkor mindenki kiválasztja a kedvencét.

Amikor eldöntöttük, hogy önállóan is letöltünk egy kizárólag hordós érlelésű gamay rozét, nem az egyikünk vagy másikunk számára legmagasabbra értékelt hordót kerestük, nem azt, amelyik valamilyen okból eltér a többitől, hanem azt választottuk, amelyik a megjeleníti ezt a különleges szőlőfajtát, amelyik a legjobban reprezentálja, mit tud a gamay noir. A bor a Csak Egy nevet kapta.

A másik különlegességünk egy egészfürtös préselésű pinot noir rozé. Egy új-zélandi rozét kóstolva jutott eszembe, hogy miért is nem kísérleteztünk mi eddig a rozé kapcsán az egész fürtös préseléssel, mikor az sok vörösbor esetében bevett gyakorlatnak számít. A fürtök kocsánnyal együtt kerültek a présbe, és ebből is önálló rozé született.

Ennek a bornak a neve 42, mert ez a bor egy hosszabb gondolatmenet része, amely később megadhatja nekünk a választ. Nem az a célunk ugyanis, hogy hosszú távon egész fürtös préselésű rozét hozzunk forgalomba, de azt el tudjuk képzelni, hogy az ideális rozénkban lesz bizonyos százalékban egész fürtös préselésű komponens. Hiszen izgalmas, fűszeres, friss hatásokat visz a borba.

Tudjátok, szeretünk szembe menni az előítéletekkel. Mi úgy készítjük a rozékat, hogy azok nem pusztán egy évre szólnak, így ezek a borok amikről most beszéltem 2019-es évjáratúak, mind a készítésüknek, mind egy rövidebb palackos érlelésnek időt szerettünk volna adni.