Ismét egy izgalmas évet és szüretet tudhatunk magunk mögött, a 2019-es évjárat borai most már a pincében pihennek. Érdemes átfutni az évet, hogy mi minden történt a szőlőben, ez nekünk is mindig tanulságos.

A decemberre, a januárra és a februárra normál átlagos téli idő volt jellemző. Az extrém hideg és szerencsére az enyhe, meleg idő egyaránt elkerült bennünket. A Mátrában hó is gondoskodott a csapadékról. 

Áprilisban bizonyos ültetvényrészeken a fakadás kifejezetten vontatott volt, az erdő mellett fekvő merlot például alig akart elindulni. A tavasz sokáig száraz volt, vártuk már nagyon az esőt. Aztán májusban elkezdett zuhogni, és ez sokáig tartott. Emlékszem, a Gourmet Fesztivál alatt is mennyire izgultunk, nehogy egy újabb 2010 jöjjön, de szerencsére ez nem következett be. 

Júniusban, pont a fő virágzási időszakban nem esett az eső, ennek örültünk, de a virágzás legvége – és a kötődés időszaka – újra izgalomban tartott bennünket, mert jött egy csapadékosabb periódus. Ez után június második feléig normál tempóban zajlott a fejlődés, sőt a hónap végén érkező intenzív melegben gyakorlatilag berobbant a szőlő, kifejezetten erőteljes volt a hajtásnövekedés. 

Ezért a június-július fordulóján bele kellett húzni a szőlőmunkákba. Voltak időszakok, amikor úgy éreztük, sosem hozzuk be magunkat, de idővel erre mégis sor került, és augusztusban már minden rendben volt. Némi csapadék épp a szüret indulása előtt esett, de összességében az érésre, zsendülésre, majd később a szüretre optimális körülmények között került sor. 

A szüret augusztus 26-án indult, és emlékszem, a tramini idén is megtréfált minket – bár a tavalyi tapasztalatok alapján ezen nem kellett volna meglepődnöm. Szombaton egy kóstolón, amikor a szüretről faggattak, még legyintettem, mert 11-es volt a tramini sava. Aztán nem is azért, mert ezt annyira komolyan vettük, inkább csak próbaképpen, hétfőn újra mértük a savat, és kiderült: a szőlő hipp-hopp beérett, így rögtön bele kellett vágnunk. 

A szüret eleje nálunk mindig pörgős, ilyenkor szedjük az illatos fehér és a rozék alapanyagait. 2019-ben a rozék közül a gamay noirral vagyok a leginkább elégedett. Bár már szőlőnek is szerettük, de mustként és kierjedt borként is magasra teszi a lécet. A kékfrankos rozénk kapcsán idén újdonság lesz, hogy most már a teljes mennyiség az újonnan telepített, burgenlandi kékfrankosklón terméséből készül, ami más minőséget ad mind beltartalmában, mint aromáiban, mint a korábbiak. A merlot-val pedig kifejezetten mázlink volt, az erdő melletti területet – az elhúzódó fakadás miatt – később szedhettük a többihez képest. 

A vörösek közül a bíbor kadarka szuper lesz, és a Bogyókák nevű borunk is izgalmas, idén franc és gamay házasítása lesz. A szüretet végül október 15-én fejeztük be. Mi most egy ideig elpepecselünk a borokkal, tudjátok, szeretünk nekik időt adni. Addig inkább a 2018-as palackjainkat bontogassátok, hiszen azokat is úgy készítettük, hogy még a rozék is több évre szóljanak!

Anna