Anna az idei rozékról

Még javában tart a nyár, a napos, meleg idő, pedig mindig kedvez a rozéfogyasztásnak. Épp ezért úgy gondoltam, érdemes kicsit elmélyülni a 2015-ös rozékban, hiszen a következő évjáratuk majd csak tavasszal kerül piacra.

A rozéink közül a klasszikus, magyar stílusnak a Nagygombos Rosék felelnek meg: ezek sötétebb színűek és kifejező, gazdag gyümölcsösség, valamint élénk savak jellemzőek rájuk. A Nagygombos Rosé Cuvée több szőlőfajta erényeit egyesíti, a bor kiegyensúlyozottságában és aromáinak összetettségében szerepet játszik, hogy tudatos házasítási folyamat révén születik meg. A Nagygombos Kékfrankos Rosé már egy kicsit a sillerek irányába mozdul el, így igazán széles körből lehet hozzá ételt ajánlani. A Gróf Grassalkovich Gamay Noir Rosé pedig számomra a sor legkifinomultabb tagja, amelynek a gyümölcsaromák mellett megjelenő finom hordós érlelés ad újabb réteget.

2015 klasszul indult, jó idővel jött a tavasz, és – az idei évtől eltérően – se jég, se durva fagyok nem voltak. Nagyon jól állt a helyzet a nyár közepi nagy kánikuláig, ami viszont érthető módon azért megviselte a szőlőt. Viszont szép egészséges volt a termés, és a növényvédelem sem jelentett gondot. Összességében jó év volt 2015, noha az elején ennél kiemelkedőbbet vártunk.

2015-ben szeptember 7-én kezdtük a szüretet, akkor 6-7 gramm/liter körül volt a sav. Az idő azonban nagyon meleg volt, és az erjedő borok hűtése nehéznek bizonyult, de a fermentáció minden kihívás ellenére szépen zajlott. Szeptember végén jött az esős időszak, ami miatt a szüret vége kicsit összecsúszott.

A 2015-ös rozék visszaadják az évjárat adottságait, a nyári magas hőmérséklet miatt karakterükben kerekebbek, melegebbek, kicsivel magasabb alkoholtartalommal és nagyobb testtel rendelkeznek. Ezért is készítek hozzájuk szívesen délies, mediterrán fogásokat.

Amit mi otthon nagyon szeretünk, az egy bulgurból készített rizottó jellegű étel. Ennek alapanyagát mindig az éppen aktuális „maradék” adja. Egy serpenyőben megsütöm a húst, ha kész, ugyanabban a serpenyőben vajon hagymát dinsztelek, jöhet rá a bulgur, egy kevés bor, víz és zöldségek (a spárga és az aszalt paradicsom a kedvencünk, de ha az már nincs, jöhet szinte bármi). És persze sok vaj. Lassan megint itt a kánikula, szóval lesz napon szárított paradicsom, meg remélem maradék bor is. Az utóbbiért egy nagy családban néha meg kell küzdeni.

Takács-Barta Anna